(Alcím: Mentsük meg a beomlott balatonendrédi löszmélyutat!)
Fiamnak következő szülinapjára egy túrát szánok. A szülinapi
túra megtervezésénél a turista térképen Balatonendréd mellett fedeztem fel a
következő bejegyzést: MO legnagyobb
löszmélyútja. Nem is hallottam még róla, pedig már több mint 40 éve
túrázom. Látatlanba ajándéktúrát átadni nem lehet, gondoltam. A nem régen vett GPS-el,
egy gyakorló túra kapcsán, ezt a helyet is felkerestem. 2013. december 11-én
indultam el a majdnem 20 km-es napsütéses túrámra. A GPS-es navigálással
könnyedén megtaláltam a jelzetlen szekérutat. A löszmélyút Ny-i bejáratánál már
valami gyanús lehetett volna. Az alábbi fotón az összetépett
szalagmaradványok jól kivehetőek. Nem törődtem velük, mert izgatottan haladtam
a löszmélyút belseje felé, hogy Magyarország ezen csodáját minél előbb
meglássam.
Hamarosan minden elsötétült és mintha egy szurdok mélyére értem volna. Meredek, 15-16 méter magas oldalfalak mindkét oldalon. A napsütés, mely december tájékán nem is olyan erős, szinte eltűnt. Majd ledőlt fák kezdték eltorlaszolni az utamat. A baloldali fal több helyen is megcsúszott.
Nem tudtam mi tévő legyek. Az omlásról nem hallottam,
de visszagondolva most már értettem a szakadozott szalagmaradványok jelentését.
A továbbhaladás mellett döntöttem. Az első akadályt könnyen le lehetett győzni.
A következőnél a leomló oldalfal teljesen rácsúszott az útra, a föld magával
sodorta a fákat is, melyek eltorlaszolták az utat. Hátizsákomat levettem hol
magam előtt toltam hol magam után vonszoltam közben átkúsztam a faágak között.
Az oldalfalakat többször is méregettem az omlásveszély miatt, de barlangot nem
látta. Csak később tudtam meg, hogy itt található egy „Barát-lik” nevezetű
betyárbarlang és egy geoláda is.
Kijutva a fák közül, sötét, de egy rendezett
szekérút tárult a szemem elé. Elképzeltem milyen fenséges és gyönyörű lehetett
ez a hely az omlás előtt.
Itt a Duda-hegyen állt valamikor a törökök vára, a Csige-vár. Már ők is ezt az utat használták
azért vágódott be ilyen mélyen. Valószínű már abban az időben is voltak
beomlások, de karbantartották, így az utánuk jövők is sokáig használhatták.
Hazafelé
eltöprengtem vajon ki fogja és mikor MO legnagyobb löszmélyútját újra helyreállítani?
Elhozhatom-e a „gyerekeket”, hogy ilyen lepusztult állapotban lássák? Azon is
mélyen elgondolkoztam, hogy miért nincs erre turistajelzés?
Remélem, jöhetek majd turistajelzést festeni a helyreállítás után, hogy mások is átéljék ezt a csodát!
Zsila
Gizella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése