Mással össze nem téveszthető nagy
termetű zsályaféle. Nevét a virágot és a szár felső részét borító
mirigyes „enyves” felületről kapta.
Akár egy méteres magasságot is elérő zsályaféle. Nevét a virágot és a
szár felső részét borító mirigyes „enyves” felületről kapta. Virágszíne
kénsárga, a szirmok felülete barnán pettyezett. Családjának egyik
tagjával sem téveszthető össze. Levelei szív alakúak, szélük fűrészes a
szárhoz nyéllel kapcsolódnak. Hazánkban minden magasabb hegységben
előfordul, a tölgyesekben a második koronaszint hiányát jelzik.
Típusjelző növény (Majer Antal: Típusjelzők) (forrás)Túra: 2014.09.21. Hévíz, Margit kilátó, Cserszegtomaj kútbarlang
Túra: 2014.09.21. Rezi vár
Enyves zsálya (Salvia glutinosa)
Az üde tölgyeseknek ez a jellemző, feltűnő növénye a nyár folyamán
virít, de még általában szeptemberben is nyílik. A kertjeinkben,
parkjainkban látható mediterrán eredetű orvosi zsályának ugyan rokona,
de nem sok mindenben hasonlít rá.
Az enyves zsálya nevét onnan kapta, hogy szárának felső része és
virágzatán ragadós nedvet kiválasztó mirigyszőrök ülnek, ezért ha
hozzányúlunk, a növény kissé ragadós. A halványsárga, vörösbarna
mintával ékesített nagyméretű virágok megporzása sajátos. Ugyanis a
zsályafélék porzói egyfajta billenőszerkezetté alakultak, s amikor a
nektárra éhes rovar megérinti a porzószál alsó részéből kialakul
pedálszerű szerkezetet, akkor a felső portokfél ráhajlik a rovar hátára,
és rászórja a virágport. Ezt a mechanizmust egy kis pálcika vagy fűszál
segítségével mi is működésbe hozhatjuk.
Az enyves zsálya az árnyas, üde, zárt tölgyeseket kedveli; a száraz,
rossz víz- és tápanyag-ellátású, vagy erősen cserjés termőhelyeket
kerülni. Az enyhén gyomos állományokban is megél, és gyakran megjelenik a
kissé bolygatott, vagy fakidőlés miatt megnyílt helyeken,
erdőszegélyeken is.
A lila virágú, fásodó tövű, kékesszürke, ovális levelű orvosi zsályával ellentétben gyógynövényként nem használatos. (forrás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése