Közönséges gyíkfű (Prunella vulgaris)

Túra: 2014.11.05 Bonnya - Bonnyapuszta

Közönséges gyíkfű (Prunella vulgaris) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó faj.

Hazánkban három gyíkfű-faj fordul elő. Könnyen elkülöníthetőek egymástól: a fehér gyíkfű virágai alapján, a nagyvirágú gyíkfű pedig mérete miatt.

Alacsony termetű, kúszó indákkal terjeszkedő növény. Szára szögletes. Levelei lándzsásak, vagy elliptikusak, szélük lehet ép vagy fűrészes. A száron keresztben átellenesen állnak. A lila színű ajakos virágok rövid szárvégi füzért alkotnak, a csészelevelek barna színűek. Májustól virágzik. (növényhatározó)

A sebgyógyító hatású közönséges gyíkfű
A középkori Európában „mindent gyógyító” (self-heal, all-heal) növényként ismertté váló közönséges gyíkfű Eurázsiából származó, az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj.
 
Hol gyűjthetünk gyíkfüvet?
Hazánkban is honos, gyakran találkozhatunk vele kaszálóréteken, legelőkön, nyílt, üde erdőkben, közparkokban, nyírt gyepekben, vagy akár a saját kertünkben is. Félárnyékos, nedvesebb élőhelyeket kedveli, talaj szempontjából nem igényes. Szára könnyen legyökeresedik, igen dekoratív, lila virágai júniustól szeptemberig nyílnak.
A gyűjtést metszőollóval, vagy egy éles késsel végezzük el teljes virágzási stádiumban. A levágott hajtásokat minél gyorsabban szárítsuk meg egy napfénytől védett szellős helyen, ügyeljünk arra, hogy a virágzatok ne sérüljenek.

Gyógyhatásai

A növény megszárított virágzó hajtása igen sokféle hatóanyagot tartalmaz, úgy mint poliszacharidokat (prunellin), rozmaringsavat, cserzőanyagokat, flavonoidokat, színanyagokat (antociánok), kumarinokat, urzol-és oleanolsavat, kis mennyiségben illóolajat, ásványi elemeket és vitaminokat.
Terápiás alkalmazása az ókorra nyúlik vissza, a kínai és indiai tradicionális gyógyászatban évezredek óta használják a szem és a máj gyulladásos tüneteinek kezelésére és vizelethajtóként.
A növényt az európai hagyományos gyógyászat is használja már évszázadok óta nehezen gyógyuló sebek gyógyítására, forrázatának fogyasztását különösen torok-és garatgyulladás esetén javasolják.
A modern kori gyógyászat leginkább a növényben található poliszacharid vegyületek vírusölő (herpesz és HIV vírus) és immunrendszer működését befolyásoló hatását vizsgálja. Szintén hatékonyan alkalmazható a rákterápiában (leukémia és bőrrák). Az egyre bővülő klinikai tesztek eredménye alapján a növény mára hivatalossá vált az Európai Gyógyszerkönyvben Prunellae spica néven (Ph.Eur. 7/6. kötet, 2013).
Mivel kivonata gazdag fenolos, antioxidáns hatású vegyületekben így új perspektívát jelenthet mind az élelmiszeripar, mind pedig a kozmetikai ipar területén, mint természetes eredetű, jellegzetes illattól is íztől mentes tartósítószer.

Gyíkfű ajánlott felhasználási formái
Otthoni felhasználásra a növényi alapanyagból készíthetünk forrázatot (1 teáskanál herbát tegyünk egy csészényi forró vízbe, majd 20 perc múlva szűrjük le), hideg vizes (1 teáskanál herbát tegyünk egy csésze szobahőmérsékletű vízbe, majd másnap szűrjük le), vagy alkoholos kivonatot. Terápiás célra (májbántalmak, gyulladásos és megfázásos tünetek, vizelethajtóként) naponta 3 csészével fogyasszunk belőle, lehetőleg mézzel ízesítve. Torok gargarizáláshoz szintén forrázatot készítsünk, de ebben az esetben már 9 perc elteltével szűrjük le a kivonatot. A tinktúrából naponta 10-20 csepp fogyasztása ajánlott.
Az ajakosok családjába tartozó további gyógy- és fűszernövények a kertlapon: Levendula; Kakukkfű; Rozmaring; Szurokfű; Izsóp; Zsálya
(kertlap)

A közönséges gyíkfű (Prunella Vulgaris L.) és a kerti kakukkfű (Thymus Vulgaris L.) antioxidáns hatású vegyületeinek felhalmozódását befolyásoló tényezők

Sárosi, Szilvia (2009) A közönséges gyíkfű (Prunella Vulgaris L.) és a kerti kakukkfű (Thymus Vulgaris L.) antioxidáns hatású vegyületeinek felhalmozódását befolyásoló tényezők. Doktori (PhD) értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Doktori Iskola. 

Absztrakt (kivonat)

Három éven át tartó kísérletünkben két olyan fajt (közönséges gyíkfű – Prunella vulgaris L., kerti kakukkfű – Thymus vulgaris L.) vizsgáltunk a Lamiaceae növénycsaládból, melyek potenciális lehetőséget nyújthatnak a jövőben a mesterséges antioxidánsok kiváltására mind humán egészségügyi, mind pedig élelmiszeripari szempontból. A különböző kivonási módok (vizes és alkoholos kivonatok) vizsgálata során megállapítottuk, hogy a közönséges gyíkfű állományok többségében, a kerti kakukkfűhöz hasonlóan (Stefanovits, 2008) a vizes kivonatok jellemezhetők szignifikánsan nagyobb összes fenoltartalommal és összantioxidáns kapacitással. A hazánkban még nem vizsgált közönséges gyíkfű állományok igen változatos képet mutattak mind morfológiai, mind kémiai jellemzőik alapján, mely bizonyítja a faj kiváló alkalmazkodóképességét, s egyben lehetőséget ad a termesztésbevonás kidolgozására is. A fenolos vegyületek felhalmozódására az időjárási körülmények jelentős hatást gyakoroltak, a melegebb, szárazabb, naposabb élőhelyi körülmények miatt megemelkedett a hatóanyagszint mind a termesztés során, mind pedig a hazánkénál melegebb éghajlatról származó növénypopulációkban esetében (Luccai Botanikus Kert, Monte Pisani hegység, Olaszország). A közönséges gyíkfű termesztésére hazánkban is lehetőség van, az állományokat 2 évig érdemes fenntartani, mind morfológiai, mind pedig hatóanyag-tartalom szempontjából. Az életkor és évjárat hatását egyik növényfaj esetében sem lehetett egyértelműen elkülöníteni egymástól. A közönséges gyíkfű esetében az összes fenoltartalom és összantioxidáns kapacitás az idősebb állományban volt magasabb, míg a kerti kakukkfű esetében a melegebb, szárazabb időjárási feltételek között mértünk nagyobb értékeket. A rozmaringsav-tartalom esetében a közönséges gyíkfűnél életkorhoz köthető hatást nem, míg az évjárat hatását sikerült igazolni. A kerti kakukkfűnél mindkét tényező befolyásolta a felhalmozott rozmaringsav mennyiségét, eredményeink alapján azonban úgy tűnik, ennek a fenolos komponensnek a koncentrációja erősebben köthető a növények életkorához. Mindkét növényfajnál beigazolódott, hogy a még fiatal, sérülékenyebb hajtások és levelek statisztikailag igazolhatóan nagyobb összes fenoltartalommal jellemezhetők. Ebből következően mindkét növényfaj esetében a virágzási stádium előtt érdemes betakarítani a hajtásokat, mely a hozamadatok figyelembevételével, a közönséges gyíkfű esetében bimbós virágzási stádiumban ajánlható.

 (forrás)