Pamuk - Somogyvár - Öreglak

 Túránkat Pamukon kezdtük. Pamuk nevezetességét a egyszerre iskolaként és templomként működött templomot is csak messziről szemléltünk meg. 

Utunkat a Pogány-völgyi vízfolyás másik oldalán egy jelzetlen sáros erdei úton folytattuk. A sár miatt sokszor az erdőben kellett haladnunk. A Somogyvári kilátót is alig lehetett látni a köd miatt. Úton a fagyöngyöt gyűjtögető emberek látványa volt a legérdekesebb számomra.

Öreglakon Évánál pazar vendéglátásban volt részünk.
Házi borával és sült tökével kínált meg bennünket.




Négyen különváltunk és a másik oldal érdekességeit kerestük fel. A Szentesica forrást és a mellette lévő Koppány Emlékművet

A Koppány Emlékmű jobb oldali kopjafáján olvashatjuk:

Koppány vezér emlékére
Zalakoppány falu ajándéka
2002. március 23.-án 

Egy másik táblán egy előzőleg nagyobb tábla helyén ez olvasható:

Koppány vezér halálával egy időre ősi hitünk is elveszett, Ébredj magyar, és újra naggyá lesz nemzeted!









Az interneten talált Koppány Emlékművön az alábbi feliratok szerepelnek:




Ez a tábla a fenti kép baloldali kopjafáján található, sajnos én nem készítettem közeli képet róla.













Látszik, hogy itt egy tábla csere történt, de miért volt szükség erre a cserére?

A Kupavár-hegy nyugati lábánál a tiszta vizű Szentesica forrásból mivel nincs kiépítve. nem lehet inni belőle. Egykor csoda tévő, gyógyító erőt tulajdonítottak a forrásvíznek. A legenda szerint itt mosta meg kezét István király Koppány legyőzése után. Ez az interneten talált képen olvasható

Pusztaszer és Mohács után – nemzetünk harmadik történelmi emlékhelye a Somogyvári Bencés Apátság

Az apátság romjai téli időszakban nem látogathatóak. A kilátóba a kerítés megszűnése utáni meredek oldalfalon jutottunk be. A helyi lakosság szerint a terület be van kamerázva, ezért csak a kilátóba merészkedtünk fel, de már csak ketten, ahonnan a fotókat készítettem.

Szent László király 1091 és 1095 között - az általa Franciaországból behívott bencés szerzetesek számára - apátságot építtetett a somogyvári, úgynevezett Kupa-várhegyen.
A templom és a monostor a kor egyik legnagyobb és legelegánsabb létesítménye volt.
1533-ban az ide érkező törökök megostromolták, kifosztották és elpusztították az apátságot.






Túravezetőnk csak könnyű téli túrát tervezett nekünk, de mi kiegészítettük pár érdekességgel.



További képek itt.

Somogyvár

Somogyvár hajdan a megye székhelye, jelentős központ, hiteleshelyi levéltár volt. A honfoglalás idején Koppány vezérnek - akit Géza fejedelem helyezett a somogyi hercegségbe - és nemzetségének ősi szálláshelyeként ismert. Koppány a Várhegyen építette fel a Somogynak, latinul Simighiumnak nevezett nemzetségfői várát. Valószínűleg az egész megye is erről a helyről kapta a nevét. Az István ellen lázadó Koppány sorsa a felnégyelés lett, s ezzel nemzetsége is elvesztette Somogyvár várát a hozzá tartozó földekkel együtt. A vidék védelmére I. István besenyő és más törzsbéli katonaságot telepített le, és birtokot kaptak itt a hozzá hű német lovagok is. Szent István elfoglalta a Nagyberek mocsaraiból kiemelkedő hegyen lévő vezéri szállást, és 1001-ben Szent Apollinaris tiszteletére keresztelő egyházat építtetett itt. Az ispánsági várhoz tartozó település mellett út-, vásár- és vámhely volt, melyeket már az 1055-ből való írásos források is említettek. A város földesura egészen 1091-ig maga a király volt. Ekkor alapította meg Koppány egykori földvára helyén I. László a Szent Egyed tiszteletére felszentelt bazilikát, melyet saját temetkezési helyéül rendelt.
A XVII. század utolsó harmadában Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul a települést. Családjának és leszármazottainak birtokában volt a XX. század közepéig. Az egykori bencés apátság régészeti feltárása 1972-ben kezdődött, és már 1983-ban hazánk harmadik nemzeti történelmi emlékhelyévé nyilvánították.
(forrás)